... s minden világos lesz!
2017. november 20, hétfő • Jolán napja


A jelentkezési határidő 2007. október 31-én lejárt, ám érdeklődőként szívesen látunk e honlapon!
Aktuális12 konferenciaElőadásokAz előadókrólRésztvevőkFotóalbum
Szervező



Főtámogató
Mi az hogy...? - Kis fogalomtár

Alkotmány, alkotmányosság: írott és íratlan szabályok és elvek együttese, mely az adott politikai rendszer kereteit és az államhatalom forrásat, céljait, működését és korlátait határozza meg.

Állam: intézményesített hatalom, amely az adott közösség belső rendjét szabja meg, s e közösség együvé tartozásának legáltalánosabb kerete, mely a közösség egészét kell, hogy szolgálja. Illetékessége egy adott földrjazi területre korlátozódik, de ezen a területen az állam szuverén. Célja az adott területen elő közösség alapszükségeletienek kielégítése, s a rend és a biztonság fenntartása a jogrendszer útján. E cél elérése érdekében a következő feladatokat látja el: külpolitika, hadügy, rendészet, törvényhozás, bűnüldözés, igazságszolgáltatás, pénzverés, adószedés, oktatás, egészségügy, közlekedés, gazdaságpolitika, szociálpolitika és a kor által felvetett új problémák megoldása.

Állampolgári jogok: az adott ország valamennyi állampolgárát megillető jogok, amelyek az ember cselekvési szabadságát védik az állami beavatkozástól.

Civil társadalom: a szabad – a politikai államtól független – társadalom önszerveződése.

Demokrácia: az antik poloszközösségek politikai berendezkedésére visszavezethető fogalom napjainkban számos jelentséváltozáson és módosuláson ment keresztül. A „népuralom” (demokratia) klasszikus fogalmát a reneszánszkori itáliai köztársaságok élesztették újjá, és új fogalmi összetevőkkel és jelentésbővítésekkel gazdagították. Az egyik legfontosabb változás, hogy míg a predmodern demokráciákat főként a közvetlen demokrácia intézményei jellemezték (pl. népgyűlések és népszavazások), addig a modern demokráciákban inkább a közvetett demokrácia intézményei, azaz a reprezentativitás (képviselet) különböző formái kerültek előtérbe.

Diktatúra: eredetileg az egyeduralom azon formája, melyben az uralkodó nem a monarchikus van dinasztikus elv, hanem egyéni törekvései és igényei alapján birtokolja a hatalmat. A modern politológiában a diktatúra – a demokrácia ellentéteként – parancsuralmi politikai berendezkedést, önkényuralmat jelent. A diktatúrában nincs lehetőség a politika szféra ellenőrzésére és a benne való részvételre.

Elit: a társadalom valamely szférájában vezető szereppel bírók csoportja.

Emberi jogok: eredetileg az állampolgárságtól függetlenül minden emberi lényt megillető jogok. A mai szakirodalomban azonban a fogalom többnyire egybeesik az állampolgári jogokkal.

Európai Unió: Nyugat- és Közép-Európa nagy részére kiterjedő államközösség, amelynek célja a gazdasági és poltikai integráció. A közösséget a II. világháború után Franciaország, a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg alapította. Céljuk közé tartozott a francia-német történelmi megbékélés, valamint olyan politikai egység létrehozása, amelyben nem fenyeget a tagok egymás közti háborúja, illetve egy nagy közös piac keretei között fejlődő gazdaság kialakítása.

Érdekcsoportok: szervezetek, amelyek a kormányzati politika irányát kívánják befolyásolni, anélkül, hogy maguk ténylegesen hatalomra próbálnának kerülni.

Forradalom: olyan történelmi időszak, melyben a kormányzat bukását a politikai, társadalmi és gazdasági rend gyökeres átalakulása követi. Ellenforradalom: a forradalmi folyamat visszafordítására vagy megelőzésére irányul.

Hatalom: a politikailag szervezett társadalomra vonatkozó döntések kézben tartása, a politikai tevékenység eszköze és célja.

Hatalommegosztás: az állami főhatalom megosztottsága, mely a különböző érdektörekvések hatékony és demokratikus érvényesítésének érdekében jött létre. Alapvetőnek számít a montesquieu-i klaszikus felosztás, vagyis a törvényhozó, a végrehajtó és az igazságszolgáltató hatalom egymást fékező, ellenőrző és kiegészítő osztottsága.

Ideológia: Nézetek koherens halmaza, amely a társadalmi életre vonatkozóan normákat fogalmaz meg, célokat tűz ki, és ezek megvalósításához eszközöket kínál. Ezek az ideológiák rendszerint valamely osztály, csoport vagy réteg érdekeivel és céljaival kapcsolódnak össze, azonban a társadalom egészére vagy legalábbis döntő részére vonatkoznak.

Kisebbségvédelem: a domináns többséghez képest a kisebbségek különbözhetnek viszonylagos méretüket, megkülönböztető jegyeiket – nemzeti, faj, vallási vagy nyelvi kisebbségek – és céljaikat – asszimláció, integráció vagy elkülönülés – tekintve, továbbá azon akadályok vonatkozásában, amelyeket a többség a célok elérése elé gördít.

Közigazgatás: az állam feladatainak ellátása, a közszolgáltatások megszervezése és a kormányzati rendszerek végrehajtása. Hivatalok, hatóságok és vállakozások együttese, mely a politikai hatalom érvényesülését garantálja, összehangolja és vezérli a helyi, területi politikai folyamatokat.

Lobbizás: mai értelme szerint az érdekcsoportok azon erőfeszítésére utal, hogy támogatókat szerezzenek a képviselők, s még inkább a pártok, közigazgatási tisztviselők és a választók között. Eredeti értelme szerint a választott képviselők befolyásolása a törvényhozási folyamat szüneteiben.

Nyilvánosság: a politikai rendszer és a társadalom közötti közvetítő rendszer része. A politikai közvélemény forrása és közege, a politikai rendszer demokratikus ellenőrzésének egyik fő formája. Magába foglalja a kormányzat tájékoztatási kötelezettségét, a szólásszabadságot, valamint a vélemény és a közlés szabadságát.

Önkormányzat: egy közösség autonóm közigazgatása, melyben csakis önmaga cselekedeteiért felelős. Az önrendelkezés elvére épülő szerveződési forma lehetővé teszi, hogy a társadalom különféle közösségei külső kényszer nélkül maguk dönthessenek a kizárólag őket érintő ügyekben.

Politika: legáltalánosabb jelentése (politics) a politikai rendszer fogalmi tartalmát jelöli, azaz közösségi célok megállapítását, eszmei indokulásukat s a célokat megvalósító személyek kiválasztását. Szociál-politikai értelemben leggyakrabban a hatalomért folytatott küzdelmet nevezik politikának.

Politikai viselkedés: az emberek politikai attitűdjei és ezek kifejezésre juttatása.

Szuverenitás: állami főhatalom, illetve az az alapelv, miszerint az állami főhatalom semmi által nem korlátozható, azaz a társadalomra nézve egyetemes és kizárolagos érvényű. A demokratikus alkotmányok a szuverenitás forrásaként és végső letéteményeseként a népet nevezik meg.

Uralom: a politikai hatalom sajátos intézményi renden át történő gyakorlása, megvalósulása. A hatalommal ellentétben az uralom nem a hatalmi körök viszonyrendszerére és versengésre, hanem belső berendezkedésükre és működésükre utal.

Választás: a vezető hivatalok és egyébb felelős pozíciók betöltésének demokratikus eljárása, melynek során az állampolgárok többsége (elvileg egésze) jogot kap arra , hogy szavazással határozza meg a megválasztandó vezetők kilétét. A közvetett demokrácia elengedhetetlen alapfeltétele a parlamenti képviselőknek – és adott esetben külön a végrehajtó hatalom fejének – szabad, általános, egyenlő és legyakrabban titkos választása. A választási eljárásokat a szavatszámlálás módja, a választókerületek mérete és a jelöltek közötti választék nagysága alapján különböző választási rendszerekbe sorolhatjuk.